A szektorok összehangolása átfogó kommunikációt igényel Interjú Martin Müllerrel, a Phoenix Contact munkatársával a szabványok hiányáról és a terepi buszok utáni világ távlataiba való betekintésről.
Rövid összefoglaló
A hírhedt terepibusz-háborúktól a specifikus Ethernet-protokollokon keresztül a globális szabványokon alapuló, valóban egységes kommunikációig – ez már majdnem túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Tényleg működhetnek a dolgok középtávon a jelenlegi fejlesztésekkel? Olyan kommunikációval, amelynél már nem jelent különbséget az, hogy végső soron mire használják? Tehát egyetlen kábel minden esethez? Martin Müller erre a „konvergens hálózatok“ kifejezést használja. A Phoenix Contact veteránja a terepi buszok és hasonlók terén a Thorsten Sienk által készített interjúban elmagyarázza, hogy miért olyan fontosak ezek a nagyon különböző szektorok összehangolása szempontjából.
Interjú
Thorsten Sienk:
Interbus, Profibus, CANopen: emlékszem azokra az időkre, amikor egész szakfolyóiratok voltak tele a különböző terepibusz-rendszerekkel. Az ezredforduló körül az automatizálási ágazat szereplői úgy érezték, hogy több időt fordítanak a kommunikációs modulok fejlesztésére, mint a tényleges gépfunkciókra. Megtapasztalták a terepi buszok kezdeteit, és azt is, ami később a médiában terepibusz-háborúként vált ismertté. Miért volt ez a sok erőfeszítés?
Martin Müller:
Az 1990-es évek elején indult be igazán az, amit később terepibusz-háborúnak neveztünk el. A vezérlők és a terepi szenzorok/aktorok közötti kommunikáció szükségessége alapvetően egy súlyos gond miatti nyomásból adódott: az érzékelők és a gépvezérlők közötti párhuzamos vezetékezés hatalmas kábelkorbácsokat eredményezett. A terepi buszok fejlesztése hatalmas megtakarítást ígért, és az állam egy úgynevezett közös projekt keretében támogatta. A Profibus specifikálása már akkoriban megtörtént, ebben a Phoenix Contact is részt vett, ez azonban később szorosan a Siemenshez kapcsolódott.
Thorsten Sienk:
Emlékeim szerint azonban a Phoenix Contact az Interbust jelentette.
Martin Müller:
Igen. Kereskedelmi szempontból sikeresek voltunk az Interbus S-sel. Az S a sebességet jelenti. Volt egy C változat is, amelyet „Communication“ néven fejlesztettünk ki az Intellel és a Digital Equipmenttel közösen. A legelején még az Interbus P is létezett, mint a Profibus mellékága. Végül csak az Interbus S volt kereskedelmi szempontból sikeres a Phoenix Contact számára.
Thorsten Sienk:
Anélkül, hogy túlságosan elmerülnénk a visszatekintésben: miért döntött később az automatizálási ágazat úgy, hogy eltemeti a hagyományos terepi buszokat, és helyette az Ethernetet használja?
Martin Müller:
Az Ethernet fő előnye mindenek előtt az volt, hogy egyetlen kábellel több különböző információt lehet továbbítani. A múltban ehhez három kommunikációs kábelre volt szükség: ezek a hagyományos terepi busz, a biztonságtechnikai kommunikáció és végül az Ethernet az intelligens alrendszerek hálózatba kötéséhez. Senki sem akart többé két-három kábelt egymás mellett üzemeltetni. Ez volt a kezdete az olyan rendszereknek, mint a CC-Link, az Ethercat, a Powerlink, a Sercos3 és a Profinet.
Thorsten Sienk:
De itt is minden név mögött egy-egy automatizálási gyártó áll, amely a saját rendszerét erőlteti. Nem lett volna okosabb a terepi buszok egymásmellettisége során szerzett tapasztalatokat felhasználni arra, hogy végre hatékonyan meg lehessen akadályozni a protokollok elburjánzását? A szaksajtó munkatársai már akkoriban megjósolták a második terepibusz-háborút. Egyéni fegyverkezés a közös megegyezés helyett: nem tanult semmit a szektor?
Martin Müller:
Ha visszatekintek a hagyományos terepi buszok előtti időkre, akkor a különböző rendszerek közötti verseny azon az egyszerű tényen alapult, hogy nem volt szabványosított kommunikáció. Ezért szükség volt arra, hogy valamit fejlesszünk. Ez a piaci versenytársaktól való különbözést eredményezi. Az Ön kérdése legkésőbb a valós idejű Ethernet bevezetésével válik jogossá – jól tudva, hogy a folyamatos üzletmenet a vállalatok különböző kommunikációs rendszereitől függ. Ez vonatkozik a terepi buszokra és a továbbfejlesztett Ethernet protokollokra egyaránt.
Új rendszerekre és konvergens hálózatokra van szükségünk a szektorok összehangolásához.
Thorsten Sienk:
De vajon ez még fenntartható? A megértés szempontjából a kommunikációs csatorna csak eszköz azon cél eléréséhez, hogy az információ eljusson A-ból B-be. Szükségünk van végül is általános érvényű szabványokra?
Martin Müller:
Mindenekelőtt új rendszerekre és konvergens hálózatokra van szükségünk. Itt a kereskedelmi használatból származó technológiákra gondolok, amelyeket az iparban is használhatunk. Ezeket ennek megfelelően kell specifikálni.
Thorsten Sienk:
Ez azt jelenti, hogy egyesítjük a világot?
Martin Müller:
Pontosan, mégpedig egy konvergens hálózattá, amelyben különböző technológiákat használnak. Ilyen például a TSN, mint valós idejű vezetékes Ethernet. A TSN-t, ami a Time Sensitive Network (időérzékeny hálózat)rövidítése, eredetileg audio- és videóközvetítési alkalmazásokhoz fejlesztették ki, de az ipari alkalmazásokban, például a mozgásvezérlésben is használható az időkritikus feladatokra. Aztán ott van az 5G a mobiltelefonos alkalmazásokhoz vagy a WLAN 6 és 7 a licencmentes vezeték nélküli átviteli technika területén. Az egy érpáras Ethernet, angolul Single Pair Ethernet (rövidítve SPE) viszont nagyon alkalmas az utolsó métereken történő kommunikációra.
Thorsten Sienk:
Tehát már minden adott az ipari kommunikáció új, egységes világához.
Martin Müller:
Pontosan. Ha összefoglaljuk a fenti példákat, akkor már ma is vannak olyan technológiáink, amelyek a szabványok alapján képesek mindazt teljesíteni, amire korábban iparág-specifikus megoldásokat valósítottunk meg és árusítottunk.
Thorsten Sienk:
Hol tartunk ma?
Martin Müller:
A kérdés nem annyira az, hogy hol tartunk, hanem az, hogy hol kellene lennünk.
Thorsten Sienk:
Rendben, hol kellene lennünk?
Martin Müller:
Ahol már most is tartunk a magánszférában. Felhasználóként nem gondolkodom azon, hogy az okostelefonom milyen technológiákat használ. Tartalmaz mobiltelefonos kommunikációt és remélhetőleg 5G-t, Bluetooth-t és NFC-t is a fizetéshez. Teljesen mindegy, hogy melyik márkát használom, ha telefonálni akarok. A Google telefon ugyanúgy kommunikál egy iPhone-nal, mint egy Android készülékkel.
Thorsten Sienk:
Abból a feltevésből kiindulva, hogy a szektorok működőképes összehangolása nagy teljesítményű, átfogó kommunikációt igényel: mit tesz a Phoenix Contact ennek érdekében?
Martin Müller:
Aktívan részt veszünk a megfelelő felhasználói és szabványosítási bizottságokban, és nemcsak időt, hanem pénzt is áldozunk erre. Meg vagyunk győződve a szektorok összehangolása előnyeiről, és teljes elköteleződéssel kiállunk az All Electric Society előmozdításáért. Ezért működünk aktívan közre, és nem várjuk meg, hogy mások készítsenek elő valamit, amit aztán átveszünk. Ez odáig terjed, hogy nemcsak technikai megoldásokon dolgozunk, hanem mindenekelőtt meggyőzzük az embereket arról, hogy a helyes út egy olyan világ felé vezet, amely hosszú távon teljes egészében megújuló energiából fedezi energiaszükségletét. Tehát nem csak a gépek szinten kommunikálunk, hanem az embereket is magunkkal visszük. Legalábbis ez a hosszú távú célunk.
Információkra van szükségünk a szektorok összehangolásához.
Thorsten Sienk:
Idén korengedményes nyugdíjba vonul. Ön mögött a Phoenix Contactnál eltöltött 36 év áll, és egy ugyanilyen hosszúságú szakmai életút, amelyet az ipari kommunikáció határozott meg. Meg sem akarom kérdezni, hogy milyen érzés szakmailag elengedni a dolgokat. De mégis: mire vágyik a kommunikáció szempontjából egy villamosított világban?
Martin Müller:
Az elején említettem a konvergens hálózatokat. Szeretném, ha gyorsabbá válnánk ezek fejlesztésében és felhasználásában. Ha visszatekintek, akkor sok területen már nagyon régóta szükségünk van az ipari kommunikációra. A kereskedelmi környezetben, például a távközlésben a szereplők gyorsabb tempóhoz vannak szokva.
Thorsten Sienk:
A „digitális bennszülöttek“ szerepében a fiatalabb generáció fel tudja-e vállalni azt a feladatot, hogy levegye a lábát a fékről, és gázt adjon?
Martin Müller:
Ezt nagyon is el tudom képzelni, különösen azért, mert ez a generáció a beállítódása és a múlt alapján nem nagyon érti, hogy miért működtetünk annyi különböző kommunikációs rendszert az ipari automatizálásban. Hogy miért tesszük ezt úgy, hogy ragaszkodunk a meglévő üzletekhez, azt hosszú távon alig lehet értelmesen megmagyarázni. A globális éghajlati kihívások fényében még inkább arra kell összpontosítanunk, hogy például egy átfolyásmérő hogyan méri az átfolyást, és nem arra, hogy hogyan lehet csatlakoztatni. Itt tehát a funkció és nem a kapcsolat számít. Információkra van szükségünk a szektorok összehangolásához. Az út csak az eszköz.
Thorsten Sienk:
Martin Müller, köszönöm az interjút. Azt hiszem, Ön hiányozni fog a szektornak.
Szakcikk: Egy érpáras Ethernet Világunk digitalizálásának kulcsfontosságú technológiája
Tudjon meg többet a következőkről:
- az egy érpáras Ethernet technológiai alapjai,
- szolgáltatási területek és alkalmazási spektrum,
- tanácsadási és szolgáltatási szakértelem egyetlen forrásból.
Lépjen kapcsolatba szakértőinkkel!
További hozzájárulások
5G campus hálózatok
Ipari alkalmazási példák a vezeték nélküli szélessávú kommunikációra.
A gyár és az épület összekapcsolása
Az Emalytics Automation épületmenedzselő rendszer harmonizálja az adatformátumokat, és intelligens módon hálózatba köti a szektorokat egymással.
Egyenáramú hálózatok a szektorok összehangolásához
Az elektromobilitás, a napelemes rendszerek és az akkumulátoros tárolók forradalmasítják az ipart.