A szektorok összehangolása

Manapság az épületek sokkal többet kínálnak, mint a tetőt a fejünk felett – ezek a szektorok megélt összehangolásának helyei. Az intelligens épület értelmesen összekapcsolja a napenergiát, az irányítástechnikát, a termelést, az akkumulátoros tárolást és a töltőpontokat is. A Phoenix Contact ehhez megfelelő megoldásokat fejleszt ki, és összekapcsolja a töltőoszlopokat a PV-rendszerrel, a szellőzést és a világítást az energiamenedzsmenttel, vagy a termelést az akkumulátoros tárolóval. Az egész dolog kétirányúan működik. Így a villanyautók ideiglenes energiatárolókká is válnak, és ellátják az épületet. Ez egyszerre fenntartható és intelligens.

Minden a keveréstől függ – és a mennyiség is számít. Ha kapcsolatot teremtünk az épület és a termelés között, akkor nagyon jól össze tudjuk hangolni a keresletet és a kínálatot. Milyen energiaszükséglet áll egy gyártási megbízás mögött? Érdemes már most a holnaputánra gondolni, és időben feltölteni az akkumulátoros tárolót? A saját fotovillamos rendszeremet használjam erre, vagy vásároljak áramot a nyilvános hálózatból, amikor a kWh olcsó?

Ezekre a kérdésekre a hálózatba kötés és mindenekelőtt a digitalizálás ad megfelelő választ. A munka megéri. Az összehangolt szektorok egyszerre fenntarthatóak és gazdaságosak.

Hagyjuk az energiát ott, ahová való – a termelési folyamatban. A veszteségek hatékony megelőzése érdekében kihasználjuk a szektorok összehangolását. Minden egyes kilowattóra, amelyet nem kell megtermelni, pénzt takarít meg, és jót tesz a globális klímának.

Ez például az épület, az akkumulátoros tároló és a gyártógépek kombinálásával érhető el. Lényegében ez az összehangolás arról szól, hogy a megfelelő energiaforrást a megfelelő helyen és a megfelelő időben használjuk. És ha ezt az együttest egy akkumulátoros tárolóval is összekapcsoljuk és egyenáramot használunk, akkor semmi sem vész el az állandó átalakítás és az elpazarolt fékezési energia miatt. Ez a mi utunk az All Electric Society felé.

Már megszoktuk a vezető nélküli szállítórendszereket, amelyek teljesen önállóan végzik a gyárak intralogisztikai feladatait. Az úgynevezett AGV-k (Automated Guided Vehicles, azaz automatizáltan irányított járművek) önállóan találják meg az utat, és a műszak végén önállóan töltik fel az akkumulátoraikat.

Amit viszont most kell megszoknunk: Az AGV-k sokkal többre képesek az intralogisztikánál. Ugyanis az energiatárolójuk nagy lehetőségeket kínál az ideiglenes terhelési csúcsok menedzseléséhez, akár az egész gyár számára. Gondolatunk az, hogy minden egyes felhasznált energiatárolóra tápellátóként tekintsünk, azaz mint az összehangolt szektorok összevont energiaigényének forrására. Ez tovább visz bennünket az All Electric Society felé vezető úton.

Az óceánon végtelen a tágasság; a kikötőbe megérkezve pedig hirtelen nagyon szűkös lesz minden – különösen a körutazásokhoz használt hajók számára. A fehér óriásokkal szembeni ellenállás növekszik. A népszerű kikötővárosok lakosainak szó szerint elegük van a dízelüzemű áramfejlesztők károsanyag-kibocsátásából. Ezekre szükség van ahhoz, hogy a körutazásokhoz használt hajók szállodai tevékenységét akkor is folytatni lehessen, amikor a fő gép a rakpart fala mellett leáll.

De van egy másik út is: a folyamattechnikát, az elektrolízist és a hajózást kombinálva mindez a tüzelőanyag-cellákhoz vezet. A megújuló hidrogént ezután fedélzeti áramforrásként használják. A tüzelőanyag-cellák nem termelnek kipufogógázt – és ez egy kicsit tisztábbá teszi a körutazást.

Mindannyian ismerjük ezeket: büdös dízelgenerátorok, amelyek építkezéseken vagy a szabadtéren szolgáltatnak áramot. A vészhelyzeti generátorok továbbra is benzinnel vagy más fosszilis tüzelőanyaggal működnek. Mennyire fenntartható lehetne a világ, ha helyettük mobil üzemanyagcellákat használnánk – és a szükséges hidrogént a nap- vagy szélerőművekből származó többletenergiával állítanánk elő?

A PV-rendszerek és a folyamattechnikából származó elektrolízis összekapcsolása fenntarthatóbbá teszi az infrastruktúrát. És a szektorok ezen összehangolása ma már minden, csak nem a jövő zenéje, hanem a kézzelfogható valóság. Például a vasúttársaságok hálózatüzemeltetése során a vészhelyzeti áramellátásban a dízelüzemanyagot egyre gyakrabban helyettesítik a hordozható tüzelőanyag-cellák.

Mihez kezdjünk a szél- és napenergiával, ha nincs rá szükség? És hogyan lehet a hajókat és a repülőgépeket valóban megújulóvá tenni a hosszú távú utazások során?

A megoldás: a felesleges szél- és napenergia felhasználása a víz elektrolízisére – majd a folyamat során keletkező hidrogén felhasználása értékes e-üzemanyagok előállítására. A fotovillamosság vagy a szélenergia, a folyamattechnika és a szállítás szektorainak összehangolása jövőbe mutató fejlesztési lehetőségeket kínál, különösen a szeles vagy napos régiókban. A nap és a szél erejét kémiai energiává alakítjuk át – és így tesszük eltarthatóvá. Ez megnyitja az utat a tiszta logisztikai útvonalak előtt a levegőben vagy az óceánon.